Buda: +36 30 490 71 57 Buda - Szilvi: +36 30 080 02 20

Írta:Barna Berni

Sokszor, sokféleképpen kapcsolódunk emberekhez. Van, hogy évekre, van, hogy pillatatokra, van, hogy egy beszélgetés meghatározza a további életünk, és van, hogy sok együtt töltött idő sem tud megmaradni bennünk és nem lesz igazán része a másik a lelkünknek. Sok éve írom és kutatom a lélek ilyen finomságait, de még mindig nem tudok választ adni arra, hogy milyen láthatatlan szálakon tudunk kapcsolódni, vagy éppenséggel nem. Mindig azt szoktam mondani, hogy valahogy megérzem, ha valaki a „falkám tagja”, és rögtön tudom, hogy dolgunk van egymással.

Nagyon érdekes dolog, hogy milyen sokszor a saját komplexusaink nem engedik meg nekünk, hogy közel kerüljünk a másikhoz, mert a fejünkben magunkat is rangsoroljuk, és sokszor nem tartjuk méltónak magunkat a másik társaságára. De ez többnyire csak bennünk van és végső soron mindig kiderül, hogy van közös hangunk és az a szív és az igazság hangja. Mindannyian erre vágyunk, hogy lássák azt a részünk, ami kifelé nem mindig látható. Tudom magamról a saját népszerűségem okán, hogy néha mennyire rossz, hogy igazán közel engedjenek az emberek, mert sok mindennel felruháznak, ami valójában az Ő fejükben létezik. És, hogy miért írok itt és most erről? Mert pont ezek miatt rendkívül hálás vagyok a megmagyarázhatatlan és igazi találkozásokért.

A MedDiamond Egészségközpont szívnyitóján pont egy kerek asztalnál ültem és hallgattam a számomra fontos emberek szívből jövő beszédeit, úgy, hogy közben bizseregtem, mert, ahogy azt már mondtam, Ők a „ falkám tagjai”. Gurbó Éva nem csak egy csodás gyógyító, hanem valahogyan tudja kiket kell összeterelni, hogy a dolgok jól működjenek. Szóval az asztalnál ültem, és ahogy hátra néztem ott állt Lia. Rögtön éreztem, hogy valahogy még dolgunk lesz egymással, mert körbe lebegte valami, amit én éreztem, valami, ami tudtam fontossá teszi Őt az életemben.

Aztán persze úgy alakult, hogy beszélgessünk, hisz Ő is Éva által és MORA® módszerrel gyógyul. Amikor felhívtam, rögtön megvolt az a láthatatlan szál. Addigra már olvasta a cikkem a megnyitóról és hihetetlen zavarba hozott azzal, hogy olyan őszintén, rajongva beszélt az írásomról, amiben egyetlen udvariaskodó pillanat sem volt. Csak emberi. Valahogy azonnal a legmélyére mentünk, és kibeszéltük az élet nagy dolgait. Közben a szívemben végig ott dobogott az érzés, hogy valahonnan már ismerjük egymást. Ezer éve, vagy még régebben.

Kép: Forgács Bea

Mi volt az a pont az életedben, amikor a holisztikus szemlélet felé fordultál?

Arra nem emlékszem, hogy pontosan mikor. Nem is az a kérdés, hogy mikor történt, mert inkább úgy fogalmaznék, hogy beszivárgott az életembe szép lassan. Egészen fiatal koromtól kezdve azt érzékelem, hogy nem csak a testem létezik különálló egységként, hanem annak sok minden befolyásolja a működését, és a lelki folyamataim is hatnak rá. Már kamasz koromban is megfigyeltem, hogy vannak bizonyos dolgok, események és érzések, amelyek befolyásolják a testi és lelki jóllétemet. A lelkemben kellett valaminek történnie ahhoz, hogy az a fájdalom, vagy testi működés zavar kialakuljon.  Ma már azt gondolom, hogy az asztmám kialakulásában az is közrejátszott, hogy a sok-sok elfojtás az életem mellett élés vagy, hogy nem akartam tudomást venni arról, hogy mekkora változásokat kellene eszközölnöm. Miután Pestre kerültem rá egy évre már asztmás voltam, amin el kellett gondolkodnom, és ez nyilván nyomott hagyott. Nem véletlenül kell még most is ezzel minden területen dolgoznom, nem csak a fizikai részét kell átdolgoznom – megdolgoznom, hanem ennek a lelki részét is. Mert a kettőt együtt feltárva juthatok el a megoldáshoz.

Ez sokat változtatott az életeden, a hozzáállásodon az élet dolgaihoz?

Igen, mindenképpen sokat változtatott, mert én nem tudok már független lenni ettől a gondolkodásmódtól. Már élem és tapasztalom, hogy minden mindennel összefügg és mindenek van következménye. Folyamatos figyelemben vagyok mióta ezt elfogadtam. Ez kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor a színpadon áll az ember. Nem csak arra figyel, hogy mi a szöveg, hogy hova kell állni, hanem sok-sok minden másra. A közönséget is figyelem, milyen energiák jönnek onnan, mit mozgatunk meg együtt. Azt is el kellett fogadnom, ha aznap fáradtabb vagyok, nem feltétlen olyan vehemenciával kell megoldanom bizonyos dolgokat, mint máskor, hanem csendesebben, mást és máshonnan keresve. Figyelem a testem jelzéseit, figyelem a közönség jelzéseit, a partner jelzéseit, és az egészből áll össze az aznap este. A saját szervezetemet is így kezdtem el figyelni. Illetve, mikor nem figyelem, mert túlságosan is sok a feladat és elborítanak a csapda helyzetek, mikor az ember elengedi a jelenlétet, mert nyomás alatt van – és bizony velem előfordul, nem is kevésszer, hogy ezt elengedem – akkor vissza kell mindent fejtenem és meg kell állnom. Mikor történt? Hol csúsztam meg? Hol borultam meg? Ez egy nagyon-nagyon különleges párbeszéd magammal, a testemmel, a szervezetemmel.

 Ez a szemléletmód jobbá tette ez az életed?

Ez a folyamatos párbeszéd a testemmel, arra is ösztönöz, hogy keresem a hasonló szellemiséggel gyógyító embereket, gyógyítókat, orvosokat. Úgy látom, hogy egyre többen érzékelik azt, hogy nem lehet külön kezelni a hangszálamat – tőlem, attól, hogy éppen mit élek meg lelkileg. Ahogy egy-egy betegség kialakulása, valaminek a következménye, a gyógyulásom is hoz valamilyen új utat. Az azon való keresztülhaladás is egy nagyon-nagyon fontos út, az, hogy a gyógyulásban az ember mit él meg, milyen felismerései vannak. Mert a gyógyulás, az elején elég nagy szenvedéssel járhat, meg kilátástalansággal. Az ember azt érzi, sokszor, hogy feladja, vagy azt, hogy csináljon valaki valamit és vegye ki belőlem azt, ami nem jó. Nyilvánvalóan vannak olyan helyzetek, amikor nem segít más, csak a gyógyszer, vagy operáció és ezt is el kell fogadni. De a felépülést, azt nekünk kell végig csinálni, és azt pedig nagyon sok mindennel meg kell segíteni fizikailag és lelkileg is.

Mikor és hogyan találkoztál Gurbó Évával a MORA® és Capenergy®Tekár módszerrel?

Gurbó Évával és a MORA® módszerrel körülbelül öt éve találkoztam. Egy barátnőm ajánlotta Évát, akinek a sógornőjének volt egy nagyon komoly arcüreg gyulladása, amit hónapok óta nem tudtak meggyógyítani.  Sok terápiát kipróbált, többféle gyógyszert szedett be és semmi sem segített. Végül rátalált Évára, aki két héten keresztül naponta, többször kezelte. Végre elmúlt a pokoli fájdalma és meggyógyult. Ekkor javasolta, hogy szerinte nekem mindenképpen ki kellene próbálnom ezt a módszert és találkoznom kellene Évával is.

Miben különbözött ez, más terápiás lehetőségektől, amelyeket eddig kipróbáltál?
Inkább azt mondom, hogy nagyon sok mindent kipróbáltam és sok hatásos dolog volt már az életemben, tisztítókúra, táplálkozás, ami nagyon-nagyon sokat segített. De a MORA® egy egészen elképesztő komplex kezelési mód, ami nagyon-nagyon sok szinten és rétegben képes hatni a problémáimra. Meg kell, hogy mondjam, ilyen hatékonyságot, én még egyáltalán nem tapasztaltam eddig. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy Gurbó Évának mérhetetlen tudása van, és ő nem nyugszik, amíg rá nem jön a megoldásra. Ő engem akár hétvégén is kezelt, amikor olyan problémám volt, mert nem hagyta nyugodni az, hogy rájöjjön arra, hogyan lehetne segíteni. Nyilván én technikailag nem értek a MORA®-hoz, de nyilván egy betegséget sokféle módon lehet megközelíteni és ez számomra egy nagyon élhető megközelítés. Ami azt is megmutatja, hogy alakult ki egy probléma és mi a gyökere. Éva tényleg addig-addig kutat, idejét és energiáját nem kímélve, amíg egyszer csak rá nem jön arra, hogy mi a megoldás. Kezelések közben pedig nagyon sokat kérdeztem arról, hogy ő mennyi mindennel képzi és fejleszti magát, szünet nélkül. Az ő elképesztő teremtő energiája és állandó kíváncsisága, kutatási kedve olyan szüntelen, és végelláthatatlan, hogy mindig újabb és újabb dolgokat fejt és old meg. Egyszerűen engem, gyógyítóként és emberként is eszméletlenül inspirál.

Mi volt az első benyomásod?

Az első benyomásom az volt, hogy ez az egész tér és energia, csodálatos és éreztem, hogy nekem való. Az állandó rohanásomból ki kellett szakítanom ezt a pár órát a kezelés idejére, amiért már önmagában hálás vagyok. Meg kell állnom és átadni magam a gyógyulásnak. Valójában nem lehet befektetett energia nélkül gyógyulni, hiába is lenne kényelmesebb. Jelen esetben a befektetett energia az, hogy ülök egy kényelmes fotelban, és pihenek. Lekapcsolódom egy kicsit a rendszerről, bár lehet olvasni meg telefonozni, de én inkább arra használom ezt az időt, amire igazán való. Átadom magam a gyógyulásnak. Rám olyan erős hatással vannak ezek a programok, hogy el is alszom. Hiába beszélgetnek mellettem, úgy alszom a programok alatt, mint a tej. Valami végtelen pihenést ad a mai napig minden egyes alkalom. Amikor először elkezdem érezni a jótékony hatást az meg maga volt a csoda! Régóta küszködök az orrpolippal, évek óta nem érzek ízeket és szagokat, és egyszer csak elkezdtem újra ízeket érezni. El nem tudom mondani milyen élmény, amikor már nem is tudom hányféle kezelés, vizsgálat, gyógyszer és operáció után sem történt semmi változás, aztán egyszer csak újra érzem a fokhagymát, epret, zöldborsót. Az illatokat és ízeket. Ezek hatalmas ajándékok.

Milyen gyakran jársz a MORA®-ra?

Természetesen engem is, ahogy mindenkit, elragadnak a nagy munka hullámok, ezért van, hogy kimaradnak időszakok. De amíg nem gyógyulok meg teljesen, és kihagyok pár hónapot, érzékelem a visszaesést. Hetente kell járnom, hogy érezzem a folyamatos gyógyulást és bizony-bizony bele kellene fektetnem 1-2 évet, szünet nélkül, hogy tartós maradjon ez az állapot. Hála Istennek, ha tudom tartani a rendszerességet, annak megvan az eredménye.

Segít ez abban, hogy jobban bírd a napi terheléseket?

Igen, de ez nem úgy érzékelhető, hogy egy program után rögtön sokkal jobban vagyok. Ez nem egy gyors és azonnali felszínen megoldást hozó terápia. Nem olyan, mint egy fájdalomcsillapító, beveszi az ember és máris jobban van.  Ehhez, mint minden jó munkához idő kell. Egy részt jól esik járni, és kikapcsolódás, tudom, hogy ami történik jó nekem, érzem a MORA®-energiáját és pihenek. De ahogy telnek a hetek, egyszer csak, érzem, hogy hoppá, most egy picit valami jobb. Folyamatosan apró változások történnek, amitől óhatatlanul az ember közérzete is jobb lesz, és egyszer csak azt tapasztalja, hogy mennyi minden megváltozott és rácsodálkozik: Jé, valami átalakult, megszűnt a problémám!

Gurbó Évával milyen lett a kapcsolatod?

Személyesebb lett, mint pusztán gyógyító és kliens kapcsolat. Sokat maradtunk kettesben, és nagyon sokat beszélgettünk az életről is. Mindig nagyon-nagyon szeretem őt hallgatni, gondolatotokat cserélni, így én is megnyíltam egy idő után.  Bensőségesebb, bizalmi viszony alakult ki köztünk. Engem egyszerűen inspirál és lenyűgöz, hogy amihez nyúl, az kivirágzik. Ahogy az új rendelő is. Emlékszem rá, amikor még csak mesélte, hogy szeretné megnyitni. Házat keresett, mutatta a fotót is róla, és amivé később varázsolta az hihetetlen! Az energia, ami őt körbe veszi, egy tiszta, kristálytiszta energia, egy hitetetlenül megbízható ember, hatalmas mennyiségű energiával. Néha azt érzem, hogy kifogyhatatlan. Megállás nélkül intéz, és tervez. Hihetetlen precizitással végre hajtja azt, amiben hisz, és tele van ötletekkel. Tudja, hogy kihez kell fordulni, kivel kell és hogyan együtt dolgozni, megtalálja a lehetőségeket, az embereket.

Szerinted a gyógyulásban szükséges az, hogy a segítővel „emberi” mély kapcsolódás is legyen?

Én azt érzem, hogy kell a gyógyítóval egy bensőséges kapcsolat. Szerintem, ha holisztikusan gondolkodik valaki, akkor óhatatlanul kialakul, csak mindenkivel más mértékben. Mert ennek hiányában nehezebb segíteni a másiknak. Az, hogy két ember hogy tud egymással kapcsolódni vagy mennyire azonosak, befolyásolja a közös munkát is. Azt gondolom, Éva is az egész embert látja, nem csak a betegséget és nem csak egy tünetet. Ő emiatt, óhatatlanul is nyitva van, az ember előtt. Amennyiben a másik ember is nyit, akkor adja magát és így létre tud jönni az együttműködés. Természetesen a gyógyítónak sem szabad elaprózódnia, mert nem az a feladat, hogy mindenkinek mindenét odaadja, és ebben egyensúlyt kell tartania. Ez idő, energia, figyelem. Azt hiszem az ő titka az, hogy elképesztő módon nyitott az emberekre, és sokkal többet ad, mint egy átlagember.

Találkoztál már a rendelő vörös „gyógyító” cicájával?

Igen, találkoztam már a rendelő vörös cicájával. Még nem feküdt az ölembe, csak a mellettem levő fotelen. Ez is olyan érdekes és szép! Itt jöhetnek cicák, kutyák, nagy szeretettel látja őket mindenki. Mindenki hálás ezért a családias hangulatért. Nincs az a fajta kőbevésett mesterséges rend, amiben kényelmetlenül érzed magad. Rend és tisztaság van, de mesterséges rend nincs. Egyensúly van. Akkor működőképes minden, ha, egyenlő arányban van a szabály és a szabadság. Itt mind a kettő elképesztő jó arányban van. Azért jöhetnek az állatok is, mert egyrészt ők is gyógyulnak, másrészt ők is gyógyítanak a jelenlétükkel, és ez nagyon fontos.

Hogy érezted magad a MedDiamond Pest Egészségközpont megnyitóján, ahol fel is léptél?

A rendelő megnyitója, megint ékes bizonyítéka annak, hogy Éva miket tud létrehozni. Tudom, hogy heteken keresztül szervezte, és mennyire fontos volt számára.  Ott minden azért történt, hogy a vendégek tökéletesen tudják érezni magukat és megérezzék azt a nagy jót, amit ott mindig megtapasztalhat az ember. Én csak azt láttam, hogy mindenkinek fülig ér a szája, és mindenki ragyog. Olyan volt tényleg, mintha valamilyen fényes energiaburokkal lenne körülvéve az, az egész hely. Varázslatos volt, csoda energiák voltak ott egész délután! Nekem pedig boldogság volt fellépni. Békesség, meghittség, és közben pazar finomságok, egészségesek és finomak, gyönyörűen volt előkészítve és megterítve. Éva minden részletre oda figyelt. Szerintem, azóta simogatja a lelkünket, ha visszagondolunk arra a délutánra.

Ha most ebben a cikkben üzenhetnél valami fontosat az olvasóknak, mi lenne az?

A gyógyulás, az munka. Befektetett idő és energia. Próbálják megérteni a testük jelzéseit, segítsenek neki. Gyógyítsák a lelküket is ezzel párhuzamosan.  Keressenek számukra működő gyógymódokat, és ne spórolják meg a munkát, mert egy életünk van. Én a MORA®-ban találtam meg azt, aminek a segítségével hatékonyan tudok gyógyulni. Mindenki keresse meg a saját útját, ne jöjjön el az életükben az a pillanat, amikor azzal kell szembesülni, hogy: Édes Istenem, miért nem csináltam valamit? – pedig csak is kizárólag rajtam múlott. Mert egy életünk van! És ez annál sokkal klasszabb, mint, hogy elhanyagoljuk magunkat és esetleg túl későn jöjjünk rá arra, mire lett volna szükségünk. Ma kell erősíteni, gyógyítani, szeretni magunkat és egymást, mert ennél jobb nincs a földön!

Nem tudom mi az igazi tanulság. Talán az, hogy tényleg megéri nem elzárkózni és nyitni, mert az élet tele van csodákkal, lehetőségekkel, reménnyel. Azt hiszem, hogy az igazán karizmatikus és alkotó emberek ezt adják át. Ne add fel a reményt és a hited abban, hogy, ha teszel érte, bármelyik pillanatban jöhet segítség, csak válj befogadóvá! Megengedni magunknak valamit, ami az addigi határinkon túl van, sokszor az életünket menteti meg. Lehet ez egy gyógyító módszer és egy ember, aki tudott benned és abban hinni, hogy a problémádra van segítség, mikor te sem tudtál hinni. Néha kell valaki, aki hisz addig, amíg mi újra nem tudunk.

A cikk a stylemagazin.hu oldalán is elolvashatja az alábbi linken:

A gyógyulás az munka – beszélgetés Pokorny Lia színésznővel